A hegyi kis falvak története, Mátraszentimre (vagyis a szórtan elhelyezkedő Szentimre, Szentlászló, Szentistván, Bagolyirtás, Fallóskút és Galyatető) megismeréséhez tudnunk kell, hogy 1950-ig Heves megye a Mátrától egészen a Zagyváig, a most Nógrád megyéhez tartozó Pásztóig tartott, ez a terület vele szerves egységet alkotott, így ha a történetét tudni szeretnénk, meg kell ismerkednünk Pásztó múltjával is.
Pásztó a Cserhát és Mátra völgyében, a Zagyva balpartján fekszik, Heves vármegye egyik legrégibb városa. Neve a nyelvészek szerint a szláv Pazthu személynévből alakult, magyar névadással.
A honfoglalás előtt Pásztó nevével sehol sem találkozunk, de a honfoglalás történetében Anonymus Páztuch néven már említést tesz róla. Szerinte ugyanis Zuárd, Kadusa és Huba innen indulnak el Gumur és Nougrod népének meghódítására, mely föladattal Árpád vezér bízta meg őket – tudjuk meg Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című művéből.
És még mindig az Árpád-ház idejében maradunk: 1138-ban a dömösi prépostság adománylevelében szerepel egy Ubad nevű halastó, mely közös a pásztói apáttal, valamint egy Cerbenus nevű velencei klerikus, 1131 és 1151 között, a pannonhalmi apát engedélyével a pásztói monostor könyvtárába ment, két görög egyházatya könyvét latinra fordítani.
Tehát a XII. század elején itt már bencés apátság állt.
Egy kis kitekintés a rendekre
Bencések (529 körül)
Szent Benedek (Nursia, ~480 – Monte Cassino, 543/547) a bencés rend alapítója, regulájuk kidolgozója (egyszerűség a mindennapi életben, a vallási életben és a művészetben, szakítás a világgal, szegénység, csend, kétkezi munka), számos mesterséget magas színvonalon űztek.
Ora et labora, azaz az imádkozzál és dolgozzál szabályát követve a kolostorok rendkívüli gazdagságra tettek szert, ez számtalan vagyonra és hatalomra vágyó fiatalt vonzott, így erkölcsi hanyatlásnak indultak, a botrányos életmódjuk miatt a tekintélyük is megcsappant.
Ciszterciek (1098)
Molesmei Szent Róbert húsz rendtársával együtt kilép a bencés rendből 1098-ban és Dijon vidékén, Citeaux mellett (latinul Cistercium, innen a cisztercita elnevezés) telepedett le, a világtól távol, hogy könnyebben kövessék Szent Benedek szabályzatát. Nagyon sikeres és bővül a rend, számos kolostor alakul. 1112-ben Szent Bernát is belép a ciszterciek közé és 1115-ben a világos völgyben, Clairvaux-ban új rendházat alapít.
Id. Jörg Breu: Ciszterci szerzetesek aratás közben (1500)
Egész Európában számos kolostor jön létre, így Magyarországon is ( az országban nem is elsőként), III. Béla 1191-ben Clairvaux-ból telepít szerzeteseket Pásztóra.
1979-ben Valter Ilona vezetésével feltárták a területet, így tudjuk, hogy üveghuta és kovácsműhely is működött, de a tatárok megsemmisítenek mindent. Azt követően a monostor és a templom felépült, de egyik műhely sem épült újjá.
A törökök pusztításáig igen gazdag a település, Zsigmond mezővárosi címet ad, királyi kiváltságokkal ruházza fel, azok a jogok és kiváltságok illetik meg a pásztói polgárokat, mint a budaiakat.
A törököknek bőven volt mit rombolniuk, már a hírükre elmenekülnek a ciszterek az osztrák Heilingenkreutzba.
A következő időszak politikai és egyházi felfordulása után az apátságot I. Lipót 1698-ban állította vissza, s miután visszahívta a cisztercieket, 1702-ben egyesítette a velehradi apátsággal, majd 1712-ben Nezorin Flóriánt (1655-1724) egyúttal pásztói apáttá is kinevezte.
Velehrad
A mai Csehország, morva (régi nevén marót) vidékén található Magyarhradis, Uherské Hradiště-i járásban, aminek jelentése magyar erőd, ez a Magyar Királyság középkori szomszédságára utal. Velehrad Csehország leghíresebb zarándokhelye, egy legenda szerint a IX-X. században Nagy-Morvaország fővárosa volt. A környékén még számos kolostor működött.
A Rákóczi-felkelés idején, a sok zűrzavar és hosszas viszálykodás után Pásztó népe elszegényedik és még elemi csapások is érik őket (jégverés és többszöri marhavész).
Maga az apátság is a velehradi anyakolostor támogatására szorul. Bőkezűen támogatják a kolostort, így újból szorgalmas művelés alá veszik a földeket, felszerelik a gazdaságot, halastavakat, serfőzőt és üveghutát építenek.
Valószínűleg, Nezorin Flórián a morvaországi Velehrad környékéről telepít be embereket az üveg készítéséhez és az ehhez szükséges fa kitermeléséhez.
Jozef Štolc nyelvtudományi kutatásai alapján azon a véleményen van, hogy a mátrai huták nyelvjárása nyugat-szlovákiai jellegzetességű, morva vonásokkal. A mátrai településeken a trencséni hegyi tanyák nyelvjárása az uralkodó.
Az üveg készítéséhez szükség van a bükkfa hamujából készült hamuzsírra (szalajka), kvarc ásványra, megfelelően magas hőmérsékletre –melyet a kemencékben a fák elégetésével biztosítottak– és jelentős mennyiségű vízre.
Ez utóbbit legegyszerűbb a patakokból merni, így ha Pásztótól a hegy felé elindulunk a Kövicses-patak mentén (mely feljebb Csörgő-patak, majd hármas elágazással Hutahelyi-, Narád- és Gedeon-patak néven található meg), azon az útvonalon haladunk, melyen az üveghuták is működtek.
Kovács Béla 1964. június elején üveghutát tárt fel a hármas elágazásnál található Hutahelyen. A pásztói apátság iratából kiderül, hogy ez 1741-ben működött. Nem ez az első és nem is az utolsó műhely a vízfolyás mentén, hiszen egy huta néhány évtized alatt feléli a környező erdőket és nem a fát szállították a műhelyhez, hanem egyre feljebb haladva, a patak mentén építették fel a kemencéket.
A terület az első katonai felmérésen (1782-1785)
Valamint a hegycsúcsok és a később kialakuló települések
I.József 1787-ben eltörli a rendeket, így az apátsági birtok a vallásalap kezébe kerül. A Pásztó város határában lévő birtokokat négy részre osztják: egy a vallásalapé, három rész pedig a pásztói földesuraké: Almásy, Platthy, Fráter és Fay családé. (1802-ben I. Ferenc visszaállítja a rendet és az apátság is visszakapja a pásztói birtokait.)
A most is felkereshető települések nevei sok mindenről árulkodnak, de ez már egy következő bejegyzés témáját adja:
- Almásy huta /Felsőhuta = Mátraszentistván
- Fiskalitáshuta /Kiskalitáshuta = Mátraszentlászló
- Apátsági huta /Keviczki huta /Ötházhuta /Alkár = Mátraszentimre